Bevezető
Szállodánk a Duna-Dráva Nemzeti Park védett területének szomszédságában található. Ahogy Dávod községet elhagyja az ide érkező, egy szalmás- füves réten keresztül jut el a Ferenc-csatorna hídjáig, melynek egyik partján a püspöki földbirtok malma és temploma látható, míg a másik parton a fák között megbúvó hotel tárul az ideérkező vendégek szeme elé. A Dávodhoz tartozó rész a volt püspöki birtok miatt kapta anno a Püspökpuszta elnevezést.
A szálloda közvetlen környezetét tehát a Ferenc-csatorna vízivilága, és a part mentén déli irányba húzódó természetvédelmi terület adja, mely számos védett növénynek és állatnak ad otthont. A terület a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik, melynek teljes kiterjedésével és részeinek sokszínűségével érdemes kirándulások formájában i megismerkedni. Duna-Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre és a mintegy 50.000 hektáros területet a két folyó évszázadok alatt változó, de a folyószabályozások után állandósult árterében jelölték ki. Ezért nem csoda, hogy a park élővilága jelenleg is szoros kapcsolatban áll az őket éltető folyókkal.
A dunai ártéri szakasz
A Duna mentén a Sió-csatornától délre elterülő ártérben, illetve a Mohácsi szigeten, egészen az országhatárig nyúlik az a természetvédelmi terület, ami magában foglalja a Gemenci ártéri erdőt és a Béda-Karapancsa vidékét. A Duna ezen a szakaszán lelassult, mivel esése csökkent, és ennek következtében medrét folyton változtatva, kanyarogva haladt tovább. A lelassult folyó különböző helyeken rakta le hordalékát, ezáltal saját folyásirányát is gyakran megváltoztatta. A folyókanyarulatok természetes, illetve mesterséges átvágásával alakultak ki a holtágak, és a különböző belső tavak. A 19. századi folyószabályozás alapjaiban változtatta meg az ártér élővilágát. A kanyarulatok kiegyenesítésével és a Duna gátak közé terelésével az árteret megfosztották az éltető víztől. Ennek következtében a felgyorsult folyó medre fokozatosan kimélyült, majd az átlagos vízszint is csökkenni kezdett, ami a talajvízszint jelentős süllyedését eredményezte. A folyó sárközi szakaszán a gátakat jóval beljebb építették meg (mivel ez a szakasz a Kalocsai Érsekség birtoka volt annak idején) ezért maradhatott itt fenn Európa egyik legnagyobb ártéri erdeje, a Gemenci erdő.
Ezen a területen élő lakosság az évszázadok alatt megtanult együtt élni az árvizekkel. Életük szerves részévé váltak az időközönként érkező és levonuló kisebb-nagyobb áradások. A mesterségesen és természetes módon kialakult csatornák segítségével - melyeket „fok”-nak neveztek – juttatták el folyóvizet a halászatra alkalmas tavakba, holtágakba, valamint a kaszálókra, gyümölcsösökbe és legelőkre. A terület mérete miatt mindig lassú áradásokra számíthattak; így idejében kimenthették értékeiket, állataikat. Ezzel a fokgazdálkodási módszerrel elkerülhetőek voltak a pusztító árvizek és rendkívül gazdag halállományt lehetett fenntartani. |
|
A folyószabályozás következtében kialakított gátrendszerrel együtt megszűnt a kapcsolat a holtágak és az élő folyó közt. Az éltető árvizek elmaradásával a területek el kezdtek kiszáradni, a holtágak pedig szépen lassan feltöltődtek és elmocsarasodtak. A nemzeti park ennek a természetes vízgazdálkodási rendszernek a maradványait őrzi, és lehetőségeihez mérten szolgálja e természetes szabályozás folyamatát az élővilág megőrzése céljából.
A park természeti értékei
A Duna árterülete és zátonyai laza homokos, sóderos jellegű talajból épülnek fel, ezért alacsony vízálláskor gyakran kiszáradnak. Az ilyen élőhelyeken a bokorfüzesek találhatók nagy számban, azon belül is a csigolya- és a mandulalevelű fajták. Az iszapos, homokos partokon a fűzfélék a gyakoriak.
A holtágakban késő tavasszal a fehér tavirózsák és a sárga tündérfátyol a két uralkodó növény. Külön említésre méltó a szintén tavasszal virágzó, a holtágakban élő közönséges rence, melynek levelein található tömlői segítségével kisebb állatok, például kisebb rákok megfogására és megemésztésére is képes. A sulyom rombusz alakú leveleivel mozaikszerűen borítja be a vízfelszínt. Régebben ételként fogyasztották termését, de ma már védett növény. Említésre méltó többek között két vízipáfrány faj is, a mételyfű és a rucaöröm, melyek spórákkal szaporodnak. Az ártér magasabb területein, ahol a folyó ritkábban önti el az erdőt, találhatók a kocsányos tölgy, a magyar kőris és a vénic szil. A környék őshonos cserjefajtája a fekete galagonya.
Több mint 50 halfajt tartanak számon ezen a területen. A Dunán a menyhal és a kecsege, a holtágakban pedig a csuka a leggyakoribb. A vízisikló és a mocsári teknős a két legismertebb hüllőfaj erre felé. A madárfajok közül a feketególya és rétisas állomány a leggazdagabb. A nádasokban leginkább a kis és nagy kócsagok, bakcsók, vörös gémek és bölömbikák fészkelnek legszívesebben. Az áttelelő madarak közül megtalálhatjuk például a récéket, ludakat és a kárókatonákat. A tavi- és a pisze denevér a fák odújában talál nappali menedéket és szülőhelyet. A holtágakban láthatunk vidrákat és Gemencre visszatelepített európai hódokat is. Az erdő legjelentősebb és egyben leghíresebb vadja a gímszarvas, melynek trófeái világszerte ismertek. |
|
|
| Látnivalók, érdekességek: |
- Fehér Gólya Múzeum
7717 Kölked, Széchenyi u. 1.
Telefon: (30) 846-6020
Nyitva tartás: szeptember 1.-április 30. - keddtől szombatig 10.00-16.00
- Béda-Karapancsai kenutúra
háborítatlan mellékágon 7 km távban
Ár: 2400 Ft/4 személyes kenu és 8500 Ft kötelező szakvezetési díj
Az ár tartalmazza a 7 vagy 4 személyes kenu, az evezők, valamint a mentőmellények bérlését.
Telefon: (30) 377-3388
- Gemenci Kisvasút
7142 Pörböly, Bajai út 100.
Telefon: (74) 491-483
E-mail: kisvasut@gemenczrt.hu
- Trófea Múzeum
7100 Szekszárd, Bárányfok
Telefon: (74) 312-552
E-mail: gemenc@freemail.hu
|
|
|
